Amikor először kellett kamerába néznem, konkrétan azt éreztem, hogy ez nem én vagyok. Valami torz tükör, ami uralja az érzéseimet és gondolataimat, ezáltal csökkenti a teljesítményemet.
Izgulás ellen: Hogyan szelídítsd meg a kamera mumust?
A Covid idején megjelent egy új kapcsolódási forma: az online találkozók – és ezzel együtt jöttek az új kommunikációs technikák, sőt a kamera mumus is. Emlékszem, voltak olyan online előadásaim, amikor 100 feletti Zoom ablak leste minden lépésemet, miközben én legbelül birkóztam a kamera okozta meztelenség érzésével.
Annyi mindenre kellett figyelnem, hogy nem is tudom, mi volt a legnagyobb kihívás benne: önmagam folyamatos „jelenléte”, a technikai kihívások orvoslása, vagy a fekete Zoom ablakok tátongó mélysége…De talán ez utóbbi. Több mint százan voltunk a találkozón, de ebből csak 25 főnek volt bátorsága bekapcsolt kamerával jelen lenni. Ki tudja, hogy valójában hányan hallottak engem? Ki tudja, meddig terjedt a hangom, a jelenlétem, kire milyen hatást gyakoroltam, ki mennyire értette meg, amit át akartam adni?
Ezek a belső kérdések túlnyúlnak minden kommunikációs tréningen, vagy beszédtechnikán. Itt a lámpaláz érzése csak a harmadik–negyedik helyre sorolódik. Sokkal mélyebb, brutálisabb, tudatalatti kérdések merülnek fel benned is, amikor kamera elé állsz.
Ha elkészül a felvétel, vajon ki látja majd?
Mit gondolnak majd rólam?
Milyen érzéseket fog kiváltani?
Ez kerül majd ki a világhálóra? Amit talán soha többé nem tudok eltüntetni?
Persze különbözőek vagyunk. Ez a blog most azoknak szól, akik az előző gondolatokkal birkóznak, és örülnének pár hasznos tanácsnak izgulás ellen. Mielőtt bármilyen kommunikációs gyakorlatba belefogsz, előbb ismerkedj meg magaddal és a kamera okozta módosító érzésekkel.
5 trükkös lépés egészen az alapoktól, izgulás ellen:
1. Fokozatosság – mint egy rendes edzőnél
Ha teljesen kezdő vagy, ne akard egyből letolni a TEDx-edet. A lámpaláz leküzdése kicsiben kezdődik. Nyugi. Először csak barátkozz a látvánnyal – önmagaddal. Igen, mert teljesen más látványt nyújtasz magadnak a kamerán keresztül.
Javaslom:
- állj természetes fénnyel szemben,
- a kamera legyen szemmagasságban, (tegyél könyveket, dobozokat a kamera alá, azt senki sem látja.)
- indítsd el a felvételt, de NE BESZÉLJ!
Csak keresd meg azt a szöget, amiben tetszel magadnak. Amivel te is elégedett vagy. Nézz a kamera apró pici kis pontjába. Nézz mellé, mögé, fordítsd a fejed, majd állítsd meg a felvételt, és nézd vissza magad. Elemezd. Adj visszajelzést magadnak: mi tetszett, min változtatnál.
2. Mozdulj meg! (Igen, az arcoddal is.)
Sokan úgy beszélnek kamerába, mintha valaki leállította volna az arcukat egy távirányítóval. Rezdületlenek, és látszik a feszélyezett testtartás és mimika.
Maradj a NE BESZÉLJ állapotban. Komolyan! Csak mozgasd az arcod. Vágj pofákat, csücsöríts, ráncold a holmokodat, mutass magadnak különböző érzelmi állapotokat, nevesd ki magad. Lásd, hogy te egy élő, mozgó, érdekes ember vagy, nem egy megfagyott PowerPoint-slide.
Ha konkrét adatokat szeretnél:
- az információtartalom csak 7%
- a hang 33%
- a nonverbális kommunikáció 60%
Vagyis a mimikád 60%-ban egészíti ki azt az ici-pici 7%-ot, amire amúgy a legtöbbet készülsz. Ideje megfordítani a verbális és nonverbális kommunikáció sorrendjét. A siker mértéke ugyanis 80%-ban a nonverbális kommunikáción múlik.
Volt egy honlapfotózás, ahol megkérdezték: „Modellkedtél már?” Mert úgy állok a kamerák előtt, mintha mindig is ezt csináltam volna. Nem, nem modellkedtem. Csak megismertem az arcom. Tudom, mit szeretnék viszontlátni – és ahhoz mit kell csinálnom. Ez tanulható. Sőt, erősen ajánlott.
3. Hangpróba és önvisszajelzés – ítélkezésmentesen!
A következő szint: beszélj. Kezdj egy „egyszerű” bemutatkozással. Max. 3 perc legyen. Összeszedheted előtte a gondolataidat, de akár bele is csaphatsz a közepébe. Ne állítsd le a felvételt! Ne tökéleteskedj! Csak mondd, amit akarsz. Aztán jöhet a fő feladat: visszanézed magad – de nem akárhogyan!
- 1. lépés: nézd csak a képet, hang nélkül. Mit csinál az arcod? A tested?
- 2. lépés: fordítsd le a képernyőt, és hallgasd meg a hangod.
- 3. lépés: jöhet a teljes élmény – hanggal és képpel együtt.
Adj magadnak visszajelzést – de TILOS ítélkezni! Nem mondhatod azt, hogy: „de béna vagyok”, hanem:
- Beszélhetnék kicsit hangosabban.
- Többet mosolyoghatnék.
- Kevesebb „ööö” jobb lenne.
Ez a fejlődésről szól, nem az önmarcangolásról.
4. Több energia kell, mint gondolnád
Ha ilyen gondolatod támad: „Olyan lassúnak érzem, olyan erőtlen az egész…”Akkor ezt bizony jól érzed. A kamera ugyanis elveszi az energiádat. Lehúzza a hangsúlyt, a dinamizmust. Ami élőben elég lenne, az kamerán unalmas.
Szóval mit csinálj?
Told túl!! Na jó, csak kicsit. 🙂
Beszélj picit gyorsabban, nagyobb gesztusokkal, erősebb hangsúlyokkal. Ez nem színház, de nem is rádióinterjú. Találd meg azt az energiaszintet, ahol még te vagy – de hatásos is vagy.
5. Tökéletlenség = szerethetőség
Ez a kedvencem.
A kamera előtt könnyen elcsúszunk a „majd ha tökéletes lesz, akkor megmutatom” csapdájába. Ha túl szép a beszédtechnikád, túl hibátlan a megjelenésed, ha túl tökéletes a tartalom – távolságot szül. Nehezebben kapcsolódnak hozzád. Éppen ezért nem elég egy kommunikációs tanfolyam vagy a beszédtechnika gyakorlatok próbálgatása.
Merj ember lenni! Merj hibázni! A hibázással teret adsz a humornak is. Formálj belőle egy kis öniróniát. Ez az egyik legerősebb humor-eszköz. Ha önazonos vagy – az többet számít, mint bármilyen filter.
Végszó
A kamera lehet ellenség… de lehet társ is. Rajtad múlik, hogyan nézel rá.
Kezdd kicsiben. Ne akarj egyből csodát. Nevess magadon. És fejlődj – egy pici lépéssel minden alkalommal. A kommunikáció fejlesztése egy olyan izgalmas út, amin önmagadat is egy jobban megismerheted.
És ha néha mégis visszanézed, és azt mondod: „Ez borzalom…”Csak mosolyogj, és mondd: „Majd a következő jobb lesz. Mert ez az út. Ez a fejlődés. Ez az élmény.
Ha pedig szeretnéd, hogy neked is segítsek elindulni ezen az izgalmas úton, vegyél részt egy díjmentes felmérésen a Tápler Zita Beszédmentor oldalon.
Beszédes napokat kívánok: Zita
