Egy előadóteremben ülsz. A körülötted ülők számodra teljesen ismeretlenek, majd belép az előadó és a következőt mondja:
– A szervezőknek köszönhetően minden jelenlévő neve bekerült ebbe a kalapba, amit a kezemben tartok. Ki fogok húzni öt nevet, akiket megkérek, hogy álljanak ki ide mellém, és magyarázzák el a többieknek, mit jelent az, hogy nyilvános beszéd vagy kommunikációs technika? Már kezdem is a húzást…
A közönség láthatóan pofákat vág, hallhatóan nagyokat sóhajtozik, véleményt nyilvánít, vagy veszetten keresi gondolatait a telefonja ChatGPT-jében, hogy ha esetleg rá kerül a választás, akkor tudjon mit válaszolni.
Te hogy éreznéd magad ilyen helyzetben, kedves olvasó?
– Kedves jelenlevők – folytatta az előadó –, az első jelölt… – majd kihúz egy lapot a több száz közül, és felmutatja. A helyzet az, hogy ez egy csomó üres lap, és nincs rajtuk egy árva név sem. Viszont amit most éreztek, az bizony a saját lámpalázatok érzése! Kinek milyen testi tünetben mutatkozott? Ezt mentsétek el jól, hogy legközelebb hamarabb felismerjétek. Ez bizony az az érzés…
Az előbb említett közönség egy teljes napos kommunikációs konferencián vett részt, az előadó pedig én voltam.
A közönségem gyönyörűen produkálta mindazokat a testi tüneteket és a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat, amelyeket ez a fránya lámpaláz generál. De még mielőtt teljesen leírnánk ezt az érzést, mégiscsak azt kell mondanom: legyünk neki hálásak! Ez az érzés az egyik legnagyobb jelzőrendszerünk arra, hogy ismeretlen helyzet előtt állunk. Olyan feladatra készülünk, amit eddig még soha nem csináltunk, vagy csak csekély tapasztalatunk van benne.
Az elme – általa a test – elképesztő gyorsasággal reagál az előtted álló ismeretlen helyzetre.
1. A lámpaláz leküzdésének első lépése: ismerd meg a tested jelzéseit és annak fiziológiás változásait.
A paraszimpatikus működésből – a „pihenj és eméssz” állapotból – a test átvált a szimpatikus üzemmódba, azaz az „üss vagy fuss” reakcióba. Ennek értelmében másodpercek töredéke alatt az izmaid vérellátása a pár ezres (ml/perc) szintről húszezres nagyságrendűre ugrik. És te csodálkozol, hogy hevesen ver a szíved? Hogy remeg a kezed, lábad? Hogy izzadsz? Kivörösödsz vagy éppen elsápadsz? (Ez utóbbi kicsit bonyolultabb sportélettani magyarázatot igényel.)
Mi ennek az oka? Az elme jelet küld a szívnek – az egész testnek –, hogy a túlélés érdekében pumpálja tele az izmokat vérrel, tápanyaggal, oxigénnel, hogy a mentéshez szükséges elfutást vagy ütést végre tudja hajtani.
És most jön a lényeg! Jobb kéz, bal váll – tessék megveregetni a válladat, és megköszönni a testednek, hogy még mindig jól működik. Mert tudja, érzi és látja, hogy most valami olyanra készülsz, ami ismeretlen, vagy éppen bizonytalan vagy benne. Mint egy jó kommandós vagy testőr, úgy próbál téged védeni.
Az izgulás ellen tehát első lépésként kérlek, vedd észre, és köszönd meg magadnak: „Igen, a helyzet ismeretlen. Igen, ez a helyzet most tartogat számomra újdonságot.”
Emlékszem, amikor egy tréner társam arra kért, dolgozzak össze egy másik kollégájával, akivel még soha nem találkoztunk. Az idő rövidsége miatt csak telefonon beszéltünk, talán egy Zoom-találkozónk is volt. Amikor vártam az első személyes találkozást a megbeszélt helyen, a szívem majd kiugrott a helyéből. (Igen, bennem is megjelennek ezek az érzések. Mert kétféle ember létezik: aki lámpalázas, és aki hazudik. – Dr. Prezi)
Mély levegőket vettem, és tudatosítottam: még nem ismerem ezt az embert, van okom izgalomra, de biztos vagyok benne, hogy meg tudom csinálni. Amint kezet fogtunk, a heves szívverésem szinte azonnal alábbhagyott. Az ismeretlen ismertté vált, az elme lecsillapodott, és a vegetatív működés is rendeződött.
2. A lámpaláz leküzdésének második lépése: tedd az ismeretlent ismertté.
Az elme nem tesz különbséget megtörtént és nem megtörtént dolgok között. Mit jelent ez? Ha az előtted álló feladatot teljes mértékben elképzeled, lejátszod a fejedben, mint egy filmet, azok képi szinten rögzülnek. Amikor ténylegesen megérkezel a helyszínre, az elme azt fogja érzékelni: „én már jártam itt.”
Ebben a pillanatban már nem a túlélésre koncentrál, hanem fókuszálni tud az előtted álló feladatra. Ez az úgynevezett vizualizációs gyakorlat. Ha új a helyszín, keress képeket róla. Képzeld el, hogyan szeretnéd érezni magad, mit fogsz mondani, hogyan fogsz előadni, mi lesz az eredménye. Felkészülhetsz akár váratlan helyzetekre is, és kitalálhatod, hogyan fogsz reagálni.
Mint egy menetrend: amikor gyors döntést kell hoznod, elő tudod venni ezt a belső forgatókönyvet. Így nincs pánik, nincs „lefagyás”, nincs agykérgi gátlás. Nem a menekülési útvonalat keresed – hanem jelen vagy, és működsz.
3. A lámpaláz leküzdésének harmadik lépése: vigyázz, mit mondasz magadnak.
A belső beszéded elképesztő hatást gyakorol a kommunikációs képességedre.
Virginia Satir mondta, hogy a kommunikációs konfliktusok ritkán a szándékon, sokkal inkább a kommunikáció minőségén múlnak. Az önbecsülés nem más, mint az, ahogyan saját magaddal beszélsz. És ez belőled indul.
Képes vagy-e asszertív kommunikációt alkalmazni önmagaddal szemben? Hogyan kommunikálsz magaddal egy tét helyzetben? Vádló vagy, hibáztató? Vagy elfogadó, megértő?
Vajon az a hang, ami benned megszólal – ha testet öltene – elmennél vele egy kávéra?
Most már te is láthatod, hogy a lámpaláz érzése szorosan összefügg a te kommunikációs képességeddel. Minél jobban rálátsz erre a képességedre, annál jártasabb vagy a témában. Minél jártasabb vagy egy témában, az ösztönös viselkedésed szépen átalakul tudatos jelenlétté. A jártasságból biztonság lesz, a biztonságérzetből magabiztosság. Információ, hang és nonverbális kommunikáció.
A pánikhelyzetek elkerülésére érdemes ezekkel a területekkel foglalkozni, hogy megértsd saját magad – és ezáltal mások működését is.
Ha szeretnél fejlődni a kommunikáció terén, ha érdekel a beszédtechnika fejlesztése, ha szeretnéd megismerni a tested működését tét helyzetben, ha szívesen dolgoznál velem egyéni vagy csoportos kommunikációs tréningen, várlak szeretettel. Mert a verbális és nonverbális kommunikáció nem külön műfaj: együtt hatnak, és együtt tanulhatók.
A kommunikáció fejlesztése nemcsak előadóknak fontos. Minden embernek, aki más emberekkel él, dolgozik, kapcsolódik. És ha a lámpaláz már nem ellenség, hanem útitárs lesz – akkor te is megtapasztalod, mire vagy igazán képes.
Beszédes napokat,
Zita
